Fajlista
Dajkacápa
Ginglymostoma cirratum
Rendszertan
Rend:Dajkacápa-alakúak (Orectolobiformes)
Család: Dajkacápafélék (Ginglymostomatidae)
Elterjedés:
Az Atlanti-óceán nyugati részén: az USA Rhode Island államától Dél-Brazíliáig, beleértve a Mexikói-öblöt és a Karib-szigeteket is. Az Atlanti-óceán keleti részén: a Zöld-foki Köztársaságtól Gabonig, illetve a Franciaországtól nyugatra fekvő vizekben. A Csendes-óceán keleti részén: a Kaliforniai-öböltől, és Baja Kaliforniától (Mexikó legészakibb és legnyugatibb tagállamától) Peruig. Az Indiai-óceánban is élnek közelrokon fajai.

Élőhelye: Tengeri sós-félsós vizek lakója, korallzátonyok közelében fordul elő 130m mélységig, de általában 1 - 35m között tartózkodik.
Élőhely éghajlata és földrajzi kiterjedése: Szubtrópusi elterjedésű, elterjedési területe az é.sz. 44° és a d.sz. 35°, illetve a ny.h. 122° és a k.h. 10° szélességi és hosszúsági fokok közé esik.

Lekerekített orrú faj, az orrlyukak között jól láthatók a közepesen hosszú bajuszszálak, és az orrlyukakat a szájjal összekötő vájatok. A száj a szemek elől ered és alsóállású, a fecskendőnyílások aprók. A hátúszók nagyjából kerekítettek (az első hátúszó sokkal nagyobb, mint a második, vagy mint az anális úszók), a farokúszó közepesen hosszú, a testhossznak több mint az egynegyedét teszi ki, és igen fejlett felső lebennyel rendelkezik. A cápa színe a sárgásbarnától a szürkésbarnáig variál, alkalmanként kis, sötét pettyek, vagy elmosódott nyereg alakú foltok tarkíthatják. Maximális testhossz 430cm, az átlagos testhossz 304cm. A legnagyobb dokumentált testsúly 109,6kg, a maximális dokumentált életkor 25 év.

Kontinentális padokon és szigetselfeken bukkanhatunk rá, de gyakran pihen meg zátonyokon, síkokon, és korallszirteken is. Fiatal példányai megbújhatnak a vörös mangrovefa pányvázógyökerei közt. Magányos, lomha mozgású hal, gyakran a tengerfenéken heverve találkoznak vele a búvárok. Éjszaka aktív, a fenéken talált gerinctelenekkel, köztük rákokkal (garnélarákokkal, tarisznyarákokkal és langusztákkal), tengeri sünökkel, tintahalakkal, polipokkal, csigákkal és kagylókkal táplálkozik, de étrendjében szerepelnek kisebb csontoshalak is (például gömbhalak, pérhalak, tüskésráják, és különböző harcsafajok). Ovivivipar (elevenszülő, az embrió a tojásban fejlődik, de az anya testében kel ki, és még hetekig vagy akár hónapokig ott is maradhat és tovább fejlődhet), egyszerre 21-28 ivadékot hoz a világra. Kutatás céljából sok helyen tartják akváriumban. Megtámadhatja az embert, ha szándékosan ingerlik, vagy ha véletlenül rálépnek. Húsa fogyasztható, de a bőre az, ami igazán értékes, mert rendkívül erős és ellenálló.

Legújabb galéria