Kockás piton

Python reticulatus

Rendszertan Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata) Család: Pitonfélék (Pythonidae) Elterjedés: Délkelet-Ázsia: Burma, Thaiföld, Laosz, Vietnam, Kambodzsa, Maláj-félsziget és szinte az egész indonéz szigetvilág: Szumátra, Fülöp-szigetek, Borneó, Celebesz, Jáva, Lombok, Sumba, Flores, Timor és további számos apró sziget. A nedves és sűrű dzsungelek lakója. Az emberi települések környékén is megtalálható. Igen kiváló úszó, s így sikerül meghódítania a szigeteket, melyek a többi kígyófaj elől zártak maradtak.

Testfelépítés:
Nagytermetű, robosztus testű feltűnően élénken színezett kígyó. Az óriáskígyók családjának tagja, s az óvilági kígyók közül a legnagyobb, a 10 méteres hosszúságot is elérheti.
Mint a legtöbb kígyónál, amely színezete vadnak tűnik az állatkertben, a tarka mintázat a természetes környezetben remekül szolgálja a beolvadást.

Szaporodás:
A nagyobb nőstények közel 100 tojást is lerakhatnak. A 60cm-es utódok a kikelés után hamarosan elhagyják anyjukat, és megfelelő táplálék esetén gyorsan növekednek.

Táplálkozás:
Elsősorban melegvérű emlősállatokra vadászik, amelyekre kitűnő szaglása és ajkán lévő érzékeny hőreceptorai segítségével talál rá. Kiöltött osztott nyelvével vizsgálja a levegőt, és a szaganyagokat a szájpadlásán lévő szervvel ( Jacobson-féle szerv) elemzi. Ha a piton a zsákmány közelébe jutott, hőreceptoraival érzékeli az állat testmelegét. Gyorsan lecsap áldozatára és nem ereszti. Valahányszor a zsákmányállat kilélegez, a kígyó fokozza a szorítás, mígnem az állat végül megfullad. Az állat mindig a fejénél kezdve nyeli egészbe zsákmányát. Egy kiadós eleségből néhány hónapig képes megélni.