Életmód, szaporodás, táplálkozás
Éjszakai életmódúak, a fákon lassan mozogva közlekednek. Az éjszakai életmódnak feltehetően az az oka, hogy életterüket megosztják fejlettebb majmokkal, amelyek nappal aktívak, s ez a konkurenciát el kellett kerülniük. Elsősorban rovarokkal, puhatestűekkel és kistestű gerincesekkel táplálkoznak, de emellett növényi részeket is fogyasztanak.

Laza csapatokban élnek, melyben több nőstény s egy hím található. A hím territoriális állat, területét szaganyagokkal, jórészt vizelettel jelöli meg.
A nőstények 9 hónapos kortól, a hímek 17-20 hónapos kortól ivarérettek. A hím folyamatosan ellenőrzi a nőstények vizeletét, mely utal a nőivarú egyed fogamzó képességére.
A párzást követően 186 napra születik fejletten a felnőtt egyedekre hasonlító kölyök.

Lassan és kimérten, szint lajhárszerűen mozognak, ám villámgyors harapásra is képesek, ha veszélyben vannak. Veszély esetén arra törekszenek, hogy rejtve maradjanak, ezért egy hangtalan módszer segítségével figyelmeztetik fajtársaikat;felkarjuk belső oldalán lévő mirigyes bőrfelület váladékainak segítségével jelzik a veszélyt.

Tudod-e?

Eleinte a lórikat lajhároknak tartották lassú mozgásuk miatt, csak 1766-ban Buffon a híres francia termésszettudós ismerte fel hogy ezek félmajmok.
A lóri név valószínűleg a holland „lorrias” ( nehézkes) vagy flamand „lorrias” ( lomha lusta) szóból származik.

Fogazatuk különleges, az alsó állkapocs elülső része fésűszerű képződménnyé alakult, ezzel az ún. fogfésűvel tisztogatják magukat az állatok. Mivel ilyenkor a szennyeződések maradványai a fogak közé kerülhetnek, a nyelvük alatt van egy elszarusodott fésűszerű redő, s ezzel a „ második nyelvvel” tudja az állat tisztán tartani a fogfésűt.