Megjelenése
A sziamang a gibbonfélék családjának legnagyobb testű, és leghangosabb tagja. A többi faj átlagosan 5-7kg-os de a sziamang testtömege 10-11kg. Teste 60–80 cm hosszú, és fekete szőrzet borítja, csak a szemöldöke vörösbarna. Karjai különösen hosszúak, járás közben egyensúlyozó rúdként használja , felfelé vagy oldalra tartja.

Életmódja és táplálkozása
Nappal aktív állat, ideje nagy részét a fák ágai között tölti. Képes egyik ágról a másikra kapaszkodva, függeszkedve kényelmesen haladni vagy gyorsan és ügyesen lendülve előrejutni. Ha az ág túl vastag és az állat nem tudja megfogni, egyszerűen végigszalad rajta.
Átlagosan 3-5 egyedből álló családi csoportokat alkot, amely felnőttekből, illetve fiatal, még nem ivarérett egyedekből áll. Egy-egy ilyen családi csoport meghatározott területet birtokol, amelyet agresszíven meg is védenek a betolakodóktól.

Az esőerdő sűrű lombsátrában énekükkel jeleznek egymásnak. Nagy torokzacskója, amelyet majdnem akkorára tud felfújni, mint a feje, felerősíti hangját, így éneke több kilométerre is elhallatszik.

Levelekkel és érett gyümölcsökkel táplálkozik, de olykor fészekrablással is foglalatoskodik, sőt nemcsak a madártojások, hanem különféle rovarok, vagy kisebb gerincesek is szerepelnek étlapján

Szaporodása
A többi gibbonféléhez hasonlóan monogám párkapcsolatban él. A párok természetesen együtt dalolnak.

A nőstény a párzás után 230-235 nappal hozza világra egyetlen utódját. Az újszülöttnek alig van szőre, és állandóan anyjába kapaszkodik. A fiatalok 18-24 hónapos korig, tehát általában majdnem két éven át élnek anyatejen, de csak 6-7 évesen érnek meg a szaporodásra.

IUCN: veszélyeztetett
CITES I.A.