Megjelenése
1,1-1,4 méteres testhosszával és 27-65 kilogrammos testtömegével családjának legkisebb tagja. Marmagassága 70 centiméter, farka mindössze 3-7 centiméter hosszú. A hímek nagyobbak, mint a nőstények.
Bundája fényes fekete, csak arcorra fakósárga, mellén patkóalakú, néha kör alakú folt van, melynek alapszíne sárga; emiatt is kapta a Helarctos, vagyis „napmedve” elnevezést.
Életmódja és táplálkozása
Nagyon ügyesen mászik fákra, azonban a járása a földön kissé esetlennek tűnik, mivel hosszú karmokkal felvértezett lábait járás közben befelé fordítja. Elsősorban nappal aktív, de csak a háborítatlan vidékeken. Máshol az emberi tevékenység hatására áttért az éjszakai életmódra. Nappal gyakran pihen a fákon a napfürdőzve, 2-7 méteres magasságban.
A legtöbb medvéhez hasonlóan, ez a faj is mindenevő, terméseket és más növényi részeket, valamint állatokat egyaránt fogyaszt. Az utóbbiak közül is az ízeltlábúak a kedvencei, melyeket hosszú nyelvével ér el a fák odvaiban, vagy a termeszvárakban. A mézet szintén nagyon szereti. Kisebb gerinceseket, gyíkokat, madarakat és rágcsálókat egyaránt fogyaszt, de a dögre is rájár.
Szaporodása
Mivel a szabad természetben nehezen megfigyelhető, szociális és párzási viselkedéséről keveset tudunk.
.A vemhessége megközelítőleg 95 napig tart, de azt is megfigyelték állatkertekben, hogy időnként a megtermékenyített petesejt beágyazódása késlekedhet, így 174-240 nap is eltelhet a bocsok megszületéséig. Rendszerint 1-2, ritkán 3-4 vak, kopasz és gyámoltalan utóda születik, mindössze 300-340 gramm súllyal. A bocsok felnőttkori méretük eléréséig maradnak anyjukkal. Körülbelül 3 évesen válnak ivaréretté. Az élettartamukról szintén kevés az információ, állatkertekben akár 24 évig is élhetnek.
Természetvédelmi helyzete
Legfőbb ellensége kétségkívül az ember. A hagyományos kínai gyógyászat a maláj medve testrészeinek is gyógyító erőt tulajdonít, amely kíméletlen vadászatához vezetett. Az élőhelyének elvesztése szintén jelentős probléma, ami állományát veszélyezteti. Ezenkívül viszonylag gyakran tartják házikedvencként Délkelet-Ázsiában. A fiatal bocsból azonban kifejlett korára kiszámíthatatlan állat lesz, ezért többnyire megölik és testrészeiből gyógyhatásúnak vélt készítményeket készítenek. Ezenkívül húsa is keresett, elsősorban a Délkelet-Ázsiába látogató kínai és dél-koreai turisták fogyasztják szívesen, így ma már a maláj medve számít az egyik legveszélyeztetettebb medvefajnak..
Kis termete ellenére az egyik legagresszívebb medvefaj, ráadásul a szemfogai is hosszabbak legtöbb medvéénél.
A CITES I.
IUCN: sebezhető