Alfajai
A legtöbb rendszertan négy alfaját tartja számon:
• arany takin (Budorcas taxicolor bedfordi) – Kína Sanhszi tartománya, Csinling-hegység (veszélyeztetett);
• Mishmi-takin (Budorcas taxicolor taxicolor) – Tibet délkeleti része, az indiai Arunácsal Pradés, Mianmar Kachin állama, a kínai Jünnan tartomány északnyugati része (veszélyeztetett);
• szecsuáni takin (Budorcas taxicolor tibetana) – a Tibeti-fennsík keleti pereme, északon Kanszu és Szecsuán határvidékétől délen Szecsuán és Jünnen határáig (sebezhető);
• bhutáni takin (Budorcas taxicolor whitei) – Tibet (a Yarlung Zangbótól délre), Bhután északi része, India Arunácsal Pradés és Szikkim tartománya, az indiai-mianmari határvidék (sebezhető).

Megjelenése
Rendszertanilag a kecskefélékhez áll közelebb, megjelenése inkább kis termetű szarvasmarháéra emlékeztet. Feje meglehetősen nagy és bumfordi, mivel orrnyerge púpos, csupasz orra pedig széles. Szarva mindkét nemnek van. Szőrzete általában világos, hosszú és bozontos. A bikák arca sötét, a teheneknél és a borjaknál viszont csak az orr sötét.
Nincsenek lokalizált bőrmirigyei, viszont egész testfelületén erős szagú, olajos anyagot választ ki, amelynek égető íze van.
Testhossza 1,7-2,2 méteres, amihez 15-20 centiméteres, a szőrtől általában nem látható farok csatlakozik; marmagassága 1-1,3 méter között mozog, testtömege 150-350 kilogrammos lehet. A nemek meglehetősen hasonlóak, bár a bikák nagyobbak a teheneknél.

Életmód és táplálkozás
A takinok az évszakok változásának megfelelően folyamatosan vándorolnak. Tavasszal és kora nyáron nagyobb magasságokig, akár a fahatár fölé is felmerészkednek, és ilyenkor hatalmas csordákat is alkothatnak. őszre falaprózódnak, átlagos létszámuk húszra csökken, és fokozatosan levonulnak a mélyebben fekvő erdőkbe és völgyekbe, akár 1000 méteres magasságra is. A csordák zömmel nőstényekből és fiatal hímekből állnak, a felnőtt bikák többnyire magányosan élnek.
Különböző fűféléket, bambuszhajtásokat, faleveleket fogyasztanak.

Szaporodás
A bikák csak a késő nyárra eső párzási időszakban csatlakoznak a nőstényekhez. A vemhesség 200-220 napig tart, az egyetlen utód márciusban vagy áprilisban jön a világra. Az anya kilenc hónapig szoptatja borját, aki néhány napos korában már lábára áll és követi. A takin alfajtól függően 2,5-5,5 éves korában éri el ivarérettségét, átlagos élettartama 16-18 év.

Természetvédelmi helyzete
Az összes takinalfajra a húsa miatt folytatott vadászat jelenti a legfőbb veszélyt, ami bizonyos esetekben a védett területeken is előfordul. Szintén komoly problémát jelent az erdőirtás, ami az állat életterét szűkíti be és aprózza fel
CITES II.