Szabolcs-Szatmár-Bereg megye jelenlegi területét természetföldrajzi szempontból két nagy tájegységre, a Nyírségre és a Felső-Tisza vidékre oszthatjuk.

Területe növényföldrajzi besorolás alapján a magyar vagy pannóniai (12.) flóratartomány (Pannonicum) része. Hazánk négy flóravidéke közül az Eupannonicumnak az ötödik (Nyírségense) és a hatodik (Samicum) flórajárása található megyénk területén.

A Nyírség homokvidékének talaja nagyrészt savanyú vagy alig meszes. Az Alföldnek tájképileg és növénytakarója szempontjából egyaránt legváltozatosabb tája, ahol látszólag ellentétes jellegű társulások tenyésznek egymás mellett. A Nyírségnek kétharmad része tartozik Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéhez.

A Nyírség a Hajdúságtól keletre a Szatmár-Beregi síkság és az Ecsedi-láp területéig húzódó, délen az Érmellék-Berettyó lapályból kiemelkedő egykori hordalékkúp. A környezeténél 20-50 m-el magasabb terület, legkiemelkedőbb pontja a Hopostya (186 m), Nyírgelse határában, egy parabolabucka tetején.

A Nyírség az Os-Tisza és mellékfolyóinak jégkorszaki hordalékkúpja, amely közvetlenül a folyam lerakott hordaléka, valamennyi képződménye között a futóhomok a legelterjedtebb, mely délen és délkeleten 20-25 m-es vastagságot is eléri.

Nyírség évi csapadékmennyisége 550-700 mm, de az időbeli megoszlása nem kedvez a természetes növénytakarójának, valamint a tájegység mezőgazdaságának. A Nyírség mélyedései "völgyei" - É-D irányúak - követik a régi folyók útvonalát, de legtöbb esetben azonosak a régi völgyekkel.

Éghajlata hűvösebb az Alföld más vidékeinek éghajlatától. Évi középhőmérséklete 9-10 C.

A Nyírségben növényföldrajzi szempontból számos értékes területet ismerünk. Ezek közül a nemzetközi szakirodalomban is rangos helyen számon tartott terület a Bátorligeti-láp (53 ha), a szomszédos homok pusztákkal az Alföld vegetáció- és tájképtörténete különböző állapotainak majdnem teljes képét mutatja (Soó, 1945), hasonlóan Kállósemjén Mohosához (25 ha), amely a Nyírség és az Alföld utolsó ingólápját rejti magába.

A Szatmár-Beregi síkság az Észak-Alföld flórajárását (Samicum) foglalja magába, amelynek nagyobb tájegységei a szatmári Tiszahát, Erdőhát, Szamoshát és a beregi Tiszahát. A flórajárás jelentős része nem tartozik hazánk területéhez. A Felső-Tisza vidék része a jégkorszak hordalékkúpjának melynek rétegei elérik a 150-200 méter vastagságot is. A Szatmár- Beregi síkság felszínéből két vulkáni kúp emelkedik ki, Barabás térségében a riolitból felépült Tipet (179 m) , és Tarpa külső területén a Nagy hegy (164 m) összeköttetést teremt a Zempléni vulkán vidéktől Nagyszőlősig, valamint Husztig.

A Szatmár-Beregi síkság évi csapadékmennyisége 650-700 mm. A térség közepes hőmérsékletingadozása 23-24 C. A Felső-Tisza vidék folyóvizekben gazdag. Jelentős természeti értéket képvisel a Pannon-tenger üledékeinek termálvíz készlete, melynek 55-60 C-os vize már 80-100 m mélységből is a felszínre hozható. A Tisza 235 km hosszú megyei szakaszából e térséghez 208 km tartozik. A Szatmár-Beregi síkság - jelentős részét - 225 k2 területét, 1982-ben tájvédelmi körzetté nyilvánították. A tájvédelmi körzeten belül öt országos jelentőségű természetvédelmi terület található.

A flórajárás geobotanikai nevezetessége az Alföld egyedüli tőzegmohalápja (13 ha) Csaroda környékén. Az Eirophoro vaginato-Sphanetum valódi dagadólápja is kialakult a szigorúan védett területen (Soó, 1945).

A Beregi-síkság ősi erdőmaradványát őrzi a Dédai-erdő (40 ha), valamint a tarpai gyertyános tölgyes (32 ha). Beregdaróc határában a Nyíres-tó dagadó tőzegmohalápja (32 ha), a Beregi síkság lápi növénytársulásának iskolapéldája.

A Szatmár-Beregi síkságon, több dealpin faj található, mint a Salix elaeagnus, Leucojum vernus, Crocus heuffelianus, Euphobia carpatica (Soó, 1945).

Letölthető anyagok:

Index Seminum: Magyar English

Amerikából származó termesztett növényeink: PDF

Parkunk növényvilágát bemutató leírás: kertek a parkban