Fajlista
Beo
Gracula religiosa
Rendszertan
Rend:Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Seregélyfélék (Sturnidae)
Elterjedés:
A beó elterjedési terülte Délnyugat-India, Kelet-India, a Himalája vidéke, Mianmar, Thaiföld, Laosz, Kambodzsa, Vietnam, Malajzia, Szumátra, Borneó, Jáva, a Kis-Szunda-szigetek és Palawan szigete, mely a Fülöp-szigetekhez tartozik.

Megjelenés:
Testhossza: 27-30 cm. Tollazata fekete. Fő jellegzetessége a feje két oldalán látható sárga színű csupasz bőrfüggelék. Csőre sárga.

Táplálkozás:
Elsősorban gyümölcsevő, de kisebb állatokat (például ízeltlábúakat vagy gyíkokat) is elkap.

Szaporodás:
Monogámok, mindkét szülő aktív szerepet vállal mind a tojások kiköltésében, mind a fiókák felnevelésében. A tojó két-három tojást rak, melyek 14 nap után kelnek ki. A fiókák 21-23 nap múlva már elhagyják a fészket. A fiatalok egy hónapos korukban repülnek ki, amelyet hamarosan a szülők újabb tojásrakása követ. A párzási időszakon kívül összegyűlhetnek nagyobb csapatokban is de alapvetően erős területvédő magatartás jellemző a párokra.

Érdekességek:
A beók a madárvilág egyik legjobb hangutánzói, sokféle, szinte fülsértő hangjelzéssel hívják fel magukra a figyelmet.

Status:
CITES II. B

Seregélyfélék

• elterjedési területük: Afrika, Európa, Ázsia, Óceánia. Betelepítették Észak-Amerikába, Új-Zélandra, Dél-Ausztráliába, és sok más trópusi szigetre
• élőhelyük: erdők, szavannák, sztyeppék és más füves területek.
• testméretük: 15-45 cm között fajonként változó.
• általában sötét, gyakran irizáló zöld vagy lila, kékes fénnyel,
• a két ivar általában hasonló küllemű,
• odúlakók, melyet száraz fűvel bélelnek, telepesen vagy laza csoportokban élnek,
• rendszerint gyümölcsöket, rovarokat, magvakat, nektárt fogyasztanak
• e családba tartoznak a nyűvágók is melyek a nagy emlősök élősködő rovaraira, specializálódtak

A család egyes fajai kritikusan veszélyeztetettek, öt faj sérülékeny!

Legújabb galéria