Élőhelye: Zátonykedvelő, tengeri faj, 1-191 m mélységben fordulhat elő, de általában 15-25 m között tartózkodik.
Éghajlat / Földrajzi kiterjedés: Szubtrópusi elterjedésű, elterjedési területe az é. sz. 45° - d. sz. 48°, ny. h. 100° - k. h. 155° szélességi illetve hosszúsági fokok közé esik.
Orra rövid és hegyes, szemei kicsik, fogai lándzsaszerűek, előreállók, hát- és has alatti úszói kicsik és egyforma méretűek, az első hátúszó közelebb helyezkedik el a hasúszókhoz, mint a mellúszókhoz. A felső farokúszó lebenyen hangsúlyos bevágás látható, az alsó úszólebeny rövid. Színe halványbarna vagy –szürke, a has irányában fokozatosan világosodik, sötét pettyek tarkítják, melyek a kifejlett példányoknál már alig láthatók. Az úszók fénytelenek, matt árnyalatúak.
A maximális testhossz 320 cm, az átlagos testhossz 250 cm. A legnagyobb dokumentált testsúly 158,8 kg.
A partok mentén és a szörfösök által kedvelt zónától beljebb közönséges, de a kontinentális padok feletti sekély öblökben is megtaláljuk egészen 191 m-ig. Gyakran csak a fenéken vagy a fenék közelében találkozhatunk vele, de időnként a nyílt vízre és a felszín alatti vízrétegekbe is felúszik. Az egyetlen ismert cápafaj, amely képes levegőt nyelni, és azt a gyomorban tárolni, hogy biztosítani tudja a megfelelő felhajtóerőt úszás közben. Hol magányosan, hol kisebb-nagyobb csoportokba verődve barangol az óceánban, táplálékát csontos halak, kisebb cápák, ráják, tintahalak, és rákok alkotják. Ovivivipar (elevenszülő, az embrió a tojásban fejlődik, de az anya testében kel ki, és még hetekig, vagy akár hónapokig ott is maradhat és tovább fejlődhet), az embriók szikzacskójukból táplálkoznak, illetve az anya által termelt többi petesejtet, vagy egymást fogyasztják el a méhben (ez utóbbit nevezzük méhen belüli kannibalizmusnak). 9-12 hónapos vemhesség után általában 2 utódnak ad életet. Vándorló faj, nyáron a sarkok felé migrál, így vándorlási területének kiváltképp az északi és déli szélén tartózkodik, ősszel és télen pedig az Egyenlítő irányába úszik. Ha nem ingerlik és nem piszkálják, nem kell tőle tartani, az esetek többségében teljesen ártalmatlan, nem agresszív cápa, ám ismerünk olyan eseteket is, amikor halzsákmányt ejtő búvárokat támadott meg, vagy ártatlan fürdőzőkbe harapott bele. Az emberek különféleképp fogyasztják a húsát: frissen, fagyasztva, felfüstölve vagy szárítva (Japánban nagyra becsülik a homoki tigriscápa-húst). Egyéb alkalmazási lehetőségei: haltáp, horgászat, májolaj, uszonyok, bőr.
A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listája szerint a faj Sebezhető, vagyis még nem veszélyeztetett.
