Dajkacápa

Kontinentális padokon és szigeteken bukkanhatunk rá, de gyakran pihen meg zátonyokon, síkokon, és korallszirteken is. Fiatal példányai megbújhatnak a vörös mangrovefa pányvázó gyökerei közt. Magányos, lomha mozgású hal, gyakran a tengerfenéken heverve találkoznak vele a búvárok. Éjszaka aktív, a fenéken talált gerinctelenekkel, köztük rákokkal (garnélarákokkal, tarisznyarákokkal és langusztákkal), tengeri sünökkel, tintahalakkal, polipokkal, csigákkal és kagylókkal táplálkozik, de étrendjében szerepelnek kisebb csontoshalak is (például gömbhalak, pérhalak, tüskésráják, és különböző harcsafajok). Húsa fogyasztható, de a bőre az, ami igazán értékes, mert rendkívül erős és ellenálló. békés természetű, de ha zaklatják veszélyessé válhat.