Homoki tigriscápa

Orra rövid és hegyes, szemei kicsik, fogai lándzsaszerűek, előreállók, hát- és has alatti úszói kicsik és egyforma méretűek, az első hátúszó közelebb helyezkedik el a hasúszókhoz, mint a mellúszókhoz. A felső farokúszó lebenyen hangsúlyos bevágás látható, az alsó úszólebeny rövid. Színe halványbarna vagy –szürke, a has irányában fokozatosan világosodik, sötét pettyek tarkítják, melyek a kifejlett példányoknál már alig láthatók. Az úszók fénytelenek, matt árnyalatúak. Gyakran a partok közelében tengerfenéken vagy a fenék közelében találkozhatunk vele, ritkábban a nyílt vízre és a felszín alatti vízrétegekbe is felúszik. Az egyetlen ismert cápafaj, amely képes levegőt nyelni, és azt a gyomorban tárolni, hogy biztosítani tudja a megfelelő felhajtóerőt úszás közben. Hol magányosan, hol kisebb-nagyobb csoportokba verődve barangol az óceánban, táplálékát csontos halak, kisebb cápák, ráják, tintahalak, és rákok alkotják. Vándorló faj, nyáron a sarkok felé migrál, így vándorlási területének kiváltképp az északi és déli szélén tartózkodik, ősszel és télen pedig az Egyenlítő irányába úszik. Szaporodása különleges mivel a kétágú méhben a legkorábban fejlődésnek indult embriók megeszik a többi petesejtet és fiatalabb testvéreiket. Így összesen két utód látja meg a napvilágot. Tudósok feltételezik, hogy ez az un. méhen belüli kannibalizmus azért alakult ki, mert így nagyobb és erősebb utódok születnek melyek már életképesebbek és jobban megállják helyüket vad környezetükben.